Kossuth Lajos élete és munkássága

1802 – 1894

A Zemplén megyei Monokon született, kisnemesi családban.

Kossuth Lajos szülőháza Monokon

Kossuth Lajos tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban, majd az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte. A sárospataki református főiskolán jogot hallgatott, majd ügyvédi pályára lépett.

Nyíltan hirdetett forradalmi, Bécset elítélő véleményéért 1837-ben bebörtönözték. Ez idő alatt tanult politikát, angol nyelvet, közigazgatást, felkészült politikusként szabadul 3 év után.

A sárospataki református kollégium 

Az 1832 – 1836-os országgyűlésre úgynevezett „távollévők követeként” jelenik meg, így nincs szavazati joga. Feladata az, hogy beszámoljon az országgyűlésen történtekről. Ezért Országgyűlési Tudósítások címmel lapot adott ki, amelyet kéziratos, lemásolt formában terjesztett. 

Az országgyűlés berekesztése után Kossuth Pestre költözött, és innen terjesztette a Törvényhatósági Tudósításokat, melyek a megyék, városok életéről, gyűléseiről szólt. 

1841. elején a Pesti Hírlap szerkesztője lett. Ebben és röpirataiban folytatta vitáját Széchenyi Istvánnal. A laptól 1844-ben vált meg.

Az első szám

Kossuth a Pesti Hírlappal először teremtett országgyűlések között is állandósuló politikai központot, segítette a reformok körüli nézetek tisztázását. A fő témák között szerepeltek a közteherviselés, az örökváltság, bírálta a börtönállapotokat, javasolta árvaházak, gyermekkórházak és egy vakok intézetének felállítását.

Az országgyűlési ellenzék a magyar ipar fejlesztését a védegyleti mozgalommal gondolta megvalósíthatónak. Így heves küzdelmet indítottak az örökös tartományok kiváltságos helyzetét fenntartani kívánók ellen. A gyakorlatban ez Magyarország gazdasági függésbe tartását, az osztrák iparnak való kiszolgáltatottságát jelentette. Az ellenzék az egyenrangúságáért, a versenyképességért szállt síkra.
‘Hazánk státus gazdászati szomorú állapotján a hazai műipar emelése nélkül segíteni lehetetlen” Az utolsó rendi gyűlésen 1847-ben Pest megye követévé választják.

Az 1844-ben létrehozott Védegylet célja a hazai ipar fejlesztése, támogatása, melynek igazgatója Ő lett. Ipari kiállítást rendezett, megszervezte a Gyáralapító- és Vasútépítő Társaságokat.

Életpályájának középpontjában az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc áll.

1848. márciusban és áprilisban döntő szerepe volt az „áprilisi törvények” megfogalmazásában, amelyek a polgári átalakulást biztosították Magyarország számára.

Az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere lett.

Elve: „a haza védelmére van pénz, lesz pénz… teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is!” (Kossuth Hírlapja, 1848. júl. 1. 1. sz. vezércikke)

A Honvédelmi Bizottmány elnökeként vállalta a nemzetre kényszerülő önvédelmi harcot. Lelkesítő beszédeinek, toborzó körútjának köszönhetően összefogta a harcra kész magyar nemzetet. 1849-ben kiverték az ellenséget az országból. 

A Debrecenbe átköltöztetett kormány kinyilvánította Magyarország függetlenségét és a Habsburg – ház trónfosztását. Az ország élére kormányzó elnök címmel Kossuthot választották .

(Kossuth, 1849. ápr. 14. a debreceni ref. nagytemplomban kormányzóelnökké választásakor)

Azt gondolom, oly időket élünk, midőn … minden embernek kötelessége ….megállani férfiasan, becsületesen azon helyt, ahová őt a nemzet akarata állítja…’

A tavaszi hadiesemények rádöbbentették a Habsburg uralkodót, hogy számottevő katonai segítség nélkül nem tud felülkerekedni a magyar hadseregen, s Európa zsandárának, az orosz hadseregnek a segítségét kérte. Júniusban I. Miklós cár megbízásából Paszkevics herceg benyomult Magyarországra, s alig két hónap múlva, augusztus 13-án (Komárom kivételével) a magyar fősereg Görgey vezérletével Világosnál letette a fegyvert.

Kossuth Lajos a menekülést, az emigrációt választotta. Kétévi törökországi tartózkodása után Londonba telepedett le, majd 1861-ben Olaszországba költözött, végül 1865-től Turinban élt. Mindvégig figyelemmel kísérte a hazai eseményeket: „Ha hazánk határán megszólal kürtszózatom, megvárom, hogy a nemzetet készen találjam!” – mondja.

1851 decemberétől 1852 júliusáig Amerikában tartott előadó körutat, s az állam elnöke, a szenátus és a képviselőház is fogadta. Hivatalos támogatásban sehol nem részesült, mégis a magyar ügy számára óriási népszerűséget és jelentős anyagi támogatást szerzett.

Elfelejteni nem lehetett a nagy száműzöttet, egyre többen zarándokoltak hozzá Magyarországról az ifjabb nemzedék tagjai közül is.

1894-ben bekövetkezett halála utolsó útja haza. Temetése Budapesten volt, hatalmas tömegek kísérték nyughelyéhez. Ez a nap a megrendült nemzet gyászünnepe volt.

EMLÉKEZÉS

Ady Endre: Kossuth halálának évfordulóján

Virág borít ma csöndes sírhelyet,
Körötte áll nagy, gyászoló sereg.
Élővirágok tarka kelyhein
Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! –
Ne szívd magadhoz őket, napsugár:
Egy nemzet hulló könnyei azok!
A gondolat, mely messze elbolyong,
Az érzés mind, mi szívünkben zsibong,
Megtér, megáll a néma sír körül.
E néma sír sok álmot visszahoz,
Mert benne a mi vérző, hű szivünk:
Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.
Kossuth Lajos… mennyit jelent e név!
Szeretetet, bízó, honfi reményt,
Szabadságot, mely világot megvált,
Bosszút, melynek órája ütni fog!…
Kijelentés, ezerszer szent e név,
Egy nép szivében élő nagy titok!…
Mely ég küldött, Te szent Apostolunk,
Midőn meghalni készült szép honunk?
Elállott már e nemzet szívverése,
Az égtől várt csak megváltó csodát:
S Te megjelentél, testté lett vágyunk,
Kivívtad a nép igazát, jogát!
Te izentél – így mondta azt a dal.
És követett reménnyel a magyar!
Te fényesebbé tetted hírnevét,
Mint a küzdelmes, zordon századok;
Te szabadságot adtál hazádnak!
…És az Neked csak egy sírt adhatott…
Nem! Néked adta reményét, hitét,
Teérted égő, szerető szivét!
Téged minden magyar szivébe zárt,
A síri hant csak tested fedte el:
Téged szivünknek vágya teremtett,
Szivünkben van Néked szentelve hely!
A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ – a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!…
Nyugodj békén, hazánk Apostola!
Nem fog feledni hű néped soha!
A szeretet örök cél és erő,
El nem veszti sem a jövő, se’ mult –
Ki szeretett úgy, mint Te szerettél,
Akkor is él, ha már a sírba hullt!…
…S ha mégis lenne kor vagy nemzedék,
Mely elfeledné a Kossuth nevét –
Ne éljen akkor igaz hazafi,
Vagy hogyha él, tagadja meg hitét
S átkozza meg – bár szive szakad meg –
Szentségtörő, hálátlan nemzetét!…

Kossuth Lajos szobra Debrecenben